MÁTÉ

Chapter 1

Jézus Krisztus származása

Lk 3,23-38

¹ Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről szóló könyv. ² Ábrahám nemzette Izsákot,

Izsák nemzette Jákóbot,

Jákób nemzette Júdát és testvéreit.

³ Júda nemzette Fáreszt és Zerahot Támártól,

Fáresz nemzette Heszrónt,

Heszrón nemzette Arámot.

⁴ Arám nemzette Aminádábot,

Aminádáb nemzette Nahsont,

Nahson nemzette Szalmónt.

⁵ Szalmón nemzette Boázt Ráhábtól,

Boáz nemzette Obédet Ruthtól,

Obéd nemzette Isait.

⁶ Isai nemzette Dávid királyt. Dávid király nemzette Salamont Úriás feleségétől.

⁷ Salamon nemzette Roboámot,

Roboám nemzette Abijját,

Abijja nemzette Ászát.

⁸ Ásza nemzette Jósafátot,

Jósafát nemzette Jórámot,

Jórám nemzette Uzziást.

⁹ Uzziás nemzette Jótámot,

Jótám nemzette Áházt,

Áház nemzette Ezékiást.

¹⁰ Ezékiás nemzette Manassét,

Manassé nemzette Ámónt,

Ámón nemzette Jósiást.

¹¹ Jósiás nemzette Jekonjást és testvéreit a babiloni fogságravitelkor. ¹² A babiloni fogságravitel után pedig

Jekonjás nemzette Sealtiélt,

Sealtiél nemzette Zerubbábelt.

¹³ Zerubbábel nemzette Abihudot,

Abihud nemzette Eljákimot,

Eljákim nemzette Azzurt.

¹⁴ Azzur nemzette Cádókot,

Cádók nemzette Jákint,

Jákin nemzette Elihudot.

¹⁵ Elihud nemzette Eleázárt,

Eleázár nemzette Mattánt,

Mattán nemzette Jákóbot.

¹⁶ Jákób nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. ¹⁷ Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, Dávidtól a babiloni fogságravitelig tizennégy nemzetség, a babiloni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség.

Jézus Krisztus születése

¹⁸ Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária, aki József jegyese volt, egybekelésük előtt viselős lett a Szentlélektől. ¹⁹ József, a férje, igaz ember volt, és nem akarta őt gyalázatba keverni, titokban akarta őt elbocsátani. ²⁰ Mikor pedig ezeket magában elgondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, az a Szentlélektől van. ²¹ Fiat fog majd szülni, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.“ ²² Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: ²³ „Íme, a szűz méhében fogan, és fiat szül, és Immánuelnek fogják nevezni“ – ami azt jelenti: Velünk az Isten. ²⁴ József pedig álmából felserkenve úgy tett, amint az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, ²⁵ és nem érintette addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Chapter 2

A napkeleti bölcsek imádják Jézust

¹ Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és ezt mondták: ² „Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.“ ³ Amikor Heródes király ezt meghallotta, felháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. ⁴ Egybegyűjtött minden főpapot és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell Krisztusnak megszületnie. ⁵ Azok pedig ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: ⁶ »És te, Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.«“ ⁷ Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, szorgalmasan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. ⁸ Elküldte őket Betlehembe, és azt mondta nekik: „Menjetek el, szorgalmasan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek neki.“ ⁹ Ők pedig a király beszédét meghallgatták, és elindultak. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérve megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰ Amikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. ¹¹ Bementek a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva tisztességet tettek neki, kincseiket kitárva ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹² Mivel álmukban intést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.

Menekülés Egyiptomba

¹³ Mikor pedig elmentek, megjelent Józsefnek az Úr angyala álmában, és mondta neki: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom neked, mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.“ ¹⁴ Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjjel, és Egyiptomba ment. ¹⁵ És ott volt egészen Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.“

Heródes gyermekgyilkossága

¹⁶ Ekkor Heródes látta, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodott, kiküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és azon aluli gyermeket a szerint az idő szerint, ahogyan azt pontosan megtudta a bölcsektől. ¹⁷ Ekkor teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott, midőn így szólt: ¹⁸ „Szó hallatszott Rámában, sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztalódni, hogy nincsenek.“

Visszatérés Názáretbe

¹⁹ Mikor pedig Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban, ²⁰ és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és eredj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresték.“ ²¹ Ő pedig felkelt, magához vette a gyermeket és anyját, és elment Izrael földjére. ²² Amikor pedig hallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik Heródesnek, atyjának helyén, nem mert odamenni, hanem miután álmában figyelmeztetést kapott, Galileába ment. ²³ Odaérkezve a Názáret nevű városkában lakott, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak, hogy názáretinek fogják nevezni.

Chapter 3

Keresztelő János

Mk 1,2-8; Lk 3,1-9.15; Jn 1,6-28

¹ Azokban a napokban pedig eljött Keresztelő János, aki Júdea pusztájában prédikált, ² és ezt mondta: „Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa.“ ³ Mert ő volt az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: „Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit.“ ⁴ Jánosnak ruhája pedig teveszőrből volt, bőröv volt a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz volt. ⁵ Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és egész Júdea, a Jordánnak egész környéke. ⁶ És megkeresztelkedtek általa a Jordán vizében, megvallva bűneiket. ⁷ Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szadduceusok közül sokan mennek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, ezt mondta nekik: „Mérges kígyóknak fajzatai! Ki intett titeket, hogy Istennek eljövendő haragjától meneküljetek? ⁸ Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket, ⁹ és ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi Atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. ¹⁰ A fejsze immár a fák gyökerére vettetett, ezért minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek. ¹¹ Én csak vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, neki saruját hordozni sem vagyok méltó. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. ¹² Szórólapát van kezében, és megtisztítja szérűjét, gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“

Jézus megkeresztelése

Mk 1,9-11; Lk 3,21-22; Jn 1,32-34

¹³ Ekkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen általa. ¹⁴ János azonban visszatartotta őt, és ezt mondta: „Nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz hozzám?“ ¹⁵ Jézus pedig ezt felelte: „Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk.“ Ekkor engedett neki. ¹⁶ Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, az egek megnyíltak, és látta Isten Lelkét lejönni, mint egy galambot, és reászállt. ¹⁷ És íme, egy égi hang ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.“

Chapter 4

Jézus megkísértése

Mk 1,12-13; Lk 4,1-13

¹ Ekkor Jézust a Lélek a pusztába vitte, hogy ott az ördög megkísértse. ² Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, mikor végre megéhezett. ³ Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.“ ⁴ Ő pedig ezt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.“ ⁵ Ekkor elvitte őt az ördög a szent városba, és a templom tetejére állította, ⁶ és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: »Angyalainak parancsol felőled, és kézben hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.«“ ⁷ Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: »Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.«“ ⁸ Ismét magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹ és ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem.“ ¹⁰ Ekkor azt mondta neki Jézus: „Eredj el, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.“ ¹¹ Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek szolgálni őt.

Jézus prédikálni kezd

Mk 1,14-15; Lk 4,14-15

¹² Amikor pedig meghallotta Jézus, hogy Jánost börtönbe vetették, visszatért Galileába. ¹³ Majd otthagyva Názáretet, elment, és a tengerparti Kapernaumban lakott, Zebulon és Naftali határán, ¹⁴ hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott: ¹⁵ „Zebulonnak és Naftalinak földje a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája! ¹⁶ A nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.“ ¹⁷ Ettől fogva Jézus prédikálni kezdett, és ezt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.“

Jézus elhívja első tanítványait

Mk 1,16-20; Lk 5,1-11; Jn 1,35-51

¹⁸ Mikor pedig a Galileai-tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek, mert halászok voltak. ¹⁹ Ezt mondta nekik: „Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek titeket.“ ²⁰ Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, és követték őt. ²¹ Onnan továbbmenve látott még két testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal hálóikat kötözgették, és hívta őket is. ²² Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.

Jézus tanít és gyógyít

Mk 3,7-12; Lk 6,17-19

²³ Azután Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten országának evangéliumát, gyógyított a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. ²⁴ Elterjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték mindazokat, akik rosszul voltak, különféle betegségekben és kínokban sínylődtek, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket, és meggyógyította őket. ²⁵ Nagy sokaság követte őt Galileából, Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

Chapter 5

A hegyi beszéd

¹ Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felment a hegyre, leült, és odamentek hozzá tanítványai. ² És megnyitva száját, így tanította őket:

Kik a boldogok?

Lk 6,20-23

³ „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. ⁴ Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. ⁵ Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet. ⁶ Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. ⁷ Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. ⁸ Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. ⁹ Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak. ¹⁰ Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹¹ Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, gonosz hazugságokat mondanak rólatok énmiattam. ¹² Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek éltek.“

Só és világosság

Mk 9,50; 4,21; Lk 14,34-35; 8,16; 11,33

¹³ „Ti vagytok a földnek sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. ¹⁴ Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthetik el a hegyen épült várost. ¹⁵ Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy a gyertyatartóba, hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. ¹⁶ Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.“

A törvény magyarázata

¹⁷ „Ne gondoljátok, hogy a törvénynek vagy a prófétáknak eltörléséért jöttem. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. ¹⁸ Mert bizony mondom néktek, míg az ég és föld el nem múlik, a törvényből egy ióta vagy egyetlen pontocska sem múlik el, amíg minden be nem teljesedik. ¹⁹ Ezért ha valaki csak egyet is eltöröl a legkisebb parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz; ha pedig valaki eszerint cselekszik, és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. ²⁰ Mert mondom néktek, ha a ti igazságtok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába. ²¹ Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.« ²² Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyjafiának: ostoba, méltó a főtörvényszékre; aki pedig azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. ²³ Ezért, ha ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, ²⁴ hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, és menj el, és előbb békülj meg atyádfiával, és azután visszajőve vidd fel ajándékodat. ²⁵ Légy jóakarója ellenségednek hamar, amíg az úton együtt vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. ²⁶ Bizony mondom néked: ki nem jössz onnan, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. ²⁷ Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj! ²⁸ Én pedig azt mondom nektek, ha valaki gonosz kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott azzal az ő szívében. ²⁹ Ha pedig jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. ³⁰ És ha jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. ³¹ Megmondatott továbbá: »Ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.« ³² Én pedig azt mondom nektek: Ha valaki elbocsátja feleségét, a paráznaság esetét kivéve, az paráznává teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráznaságot követ el. ³³ Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Hamisan ne esküdj, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.« ³⁴ Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Istennek királyi széke, ³⁵ se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Királynak városa; ³⁶ de ne esküdj saját fejedre se, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé, ³⁷ hanem legyen a ti beszédetekben az igen igen, a nem nem; ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól való. ³⁸ Hallottátok, hogy megmondatott: »szemet szemért és fogat fogért.« ³⁹ Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. ⁴⁰ És aki törvénykezni akar fölötted, és elvenni az alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is. ⁴¹ És aki téged egy mérföldre akar kényszeríteni, menj el vele kettőre. ⁴² Aki tőled kér, adj neki, és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. ⁴³ Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« ⁴⁴ Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. ⁴⁵ Hogy a mennyei Atyátok fiai legyetek, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. ⁴⁶ Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat vártok? Avagy a vámszedők is nem ugyanezt cselekszik-e? ⁴⁷ És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mit tesztek másoknál többet? A vámszedők is nem ugyanígy cselekszenek-e? ⁴⁸ Legyetek azért tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes.“

Chapter 6

Az adakozás

¹ „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. ² Azért, amikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. ³ Te, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, ⁴ hogy a te alamizsnád titokban történjék; és a te Atyád, aki a titokban is lát, megfizet neked.“

Az imádkozás

Lk 11,1-4

⁵ „Amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapták jutalmukat. ⁶ Te pedig, amikor imádkozol, menj be belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál a te Atyádhoz titokban; és a te Atyád, aki a titokban is lát, megfizet neked. ⁷ Amikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy a sok beszédükért hallgattatnak meg. ⁸ Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. ⁹ Ti ezért így imádkozzatok: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; ¹⁰ jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. ¹¹ A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹² és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ¹³ és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!« ¹⁴ Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is mennyei Atyátok. ¹⁵ Ha pedig nem bocsátjátok meg az embereknek vétkeiket, mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

A böjtölés

¹⁶ „Amikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. ¹⁷ Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg fejedet, és orcádat mosd meg, ¹⁸ hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van, és a te Atyád, aki a titokban is lát, megfizet neked.

Az igazi kincs

Lk 12,33-34

¹⁹ „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, ²⁰ hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ²¹ Mert ahol a ti kincsetek van, ott van a ti szívetek is.

A test lámpása

Lk 11,34-36

²² „A test lámpása a szem. Azért, ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. ²³ Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ezért, ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!

Isten és a mammon

Lk 16,13

²⁴ „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Isten gondviselése

Lk 12,22-31

²⁵ „Ezért ezt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok az életetek miatt, hogy mit egyetek, és mit igyatok; sem a testetek miatt, hogy mibe öltözködjetek. Mert nem több-e az élet, mint az eledel, és a test, mint az öltözet? ²⁶ Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? ²⁷ Kicsoda pedig közületek az, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? ²⁸ Az öltözet miatt is miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak, ²⁹ de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. ³⁰ Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, így ruházza fel az Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? ³¹ Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk? ³² Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. ³³ Hanem keressétek először Istennek országát és igazságát, és ezek mind megadatnak nektek. ³⁴ Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai miatt. Elég minden napnak a maga baja.“

Chapter 7

A képmutató ítélkezés

Lk 6,37-38.41-42

¹ „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! ² Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is. ³ Miért nézed a szálkát, amely atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? ⁴ Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – holott íme, a te szemedben gerenda van? ⁵ Képmutató, vedd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivedd a szálkát atyádfiának szeméből!

A szent dolgok megbecsülése

⁶ „Ne adjátok az ebeknek azt, ami szent, se gyöngyeitekből ne hányjatok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és ellenetek fordulva szét ne tépjenek titeket.

Az imádság meghallgatása

Lk 11,9-13

⁷ „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ⁸ Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. ⁹ Vagy ki az az ember közületek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? ¹⁰ És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki? ¹¹ Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?

Az aranyszabály

Lk 6,31

¹² „Ezért amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt cselekedjétek velük ti is, mert ez a törvény és a próféták.

Szoros kapu, keskeny út

Lk 13,23-24

¹³ „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴ Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. ¹⁵ Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶ Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét? ¹⁷ Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸ Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. ¹⁹ Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik. ²⁰ Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Isten akaratának cselekvése

Lk 6,46; 13,26-27

²¹ „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyámnak akaratát. ²² Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? ²³ És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

Aki kősziklára épít

Lk 6,46-49

²⁴ „Ezért ha valaki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. ²⁵ És ömlött az eső, eljött az árvíz, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építették. ²⁶ És ha valaki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és nem cselekszi azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát. ²⁷ És ömlött az eső, eljött az árvíz, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és nagy lett a romlása.“

A Hegyi beszéd vége

²⁸ Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, álmélkodott a sokaság a tanításán, ²⁹ mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

Chapter 8

Jézus meggyógyít egy bélpoklost

Mk 1,41-45; Lk 5,12-25

¹ Mikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, ² És íme, odajött egy bélpoklos, leborult előtte, és mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.“ ³ Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és ezt mondta: „Akarom, tisztulj meg.“ És azonnal eltisztult annak poklossága. ⁴ Ekkor ezt mondta neki Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.“

Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját

Lk 7,1-10; Jn 4,46-53

⁵ Mikor pedig bement Jézus Kapernaumba, egy százados ment hozzá, és kérte őt. ⁶ Ezt mondta: „Uram, a szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.“ ⁷ Ezt mondta neki Jézus: „Elmegyek, és meggyógyítom.“ ⁸ De a százados ezt felelte neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. ⁹ Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és vannak alattam vitézek, és ha azt mondom egyiknek: Eredj el, elmegy; és a másiknak: Gyere ide, odajön; és a szolgámnak: Tedd ezt, megteszi.“ ¹⁰ Jézus pedig amikor ezt meghallotta, elcsodálkozott, és ezt mondta az őt követőknek: „Bizony mondom néktek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. ¹¹ De mondom nektek, sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyeknek országában; ¹² az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre, ahol lesz majd sírás és fogcsikorgatás.“ ¹³ És Jézus ezt mondta a századosnak: „Eredj el, és legyen néked a te hited szerint.“ És meggyógyult annak szolgája, abban az órában.

Jézus meggyógyítja Péter anyósát

Mk 1,29-31; Lk 4,38-39

¹⁴ Amikor bement Jézus Péter házába, és látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas, ¹⁵ rátette kezét, és elhagyta őt a láz, fölkelt, és szolgált nekik.

Jézus sok beteget meggyógyít

Mk 1,32-34; Lk 4,40-41

¹⁶ Az est beálltával pedig kivittek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget; ¹⁷ hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott így szólván: „Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta el a mi betegségünket.“

Jézus követése

Lk 9,57-60

¹⁸ Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹ Hozzámenve egy írástudó, ezt mondta neki: „Mester, követlek téged, akárhová mégy.“ ²⁰ Jézus pedig így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.“ ²¹ Egy másik a tanítványai közül ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat.“ ²² Jézus pedig ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat.“

Jézus lecsendesíti a tengert

Mk 4,35-41; Lk 4,38-39

²³ Amikor hajóra szállt, követték őt tanítványai. ²⁴ És íme, nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt. ²⁵ Tanítványai pedig odamentek hozzá, felköltötték, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk.“ ²⁶ De ő ezt mondta nekik: „Mit féltek, ó, kicsinyhitűek?“ Ekkor fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, és nagy csendesség lett. ²⁷ Az emberek pedig elcsodálkoztak, és mondták: „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engedelmeskedik neki?“

Jézus meggyógyít két gadarai ördöngöst

Mk 5,1-20; Lk 8,26-39

²⁸ Amikor eljutottak a túlsó partra, a gadaraiak tartományába, két ördöngös ment eléje, akik a sírboltokból kijőve igen kegyetlenkedtek, annyira, hogy senki sem mert azon az úton járni. ²⁹ Kiáltoztak, és ezt mondták: „Mi közünk hozzád, Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?“ ³⁰ Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészett. ³¹ Az ördögök pedig kérték őt, és ezt mondták: „Ha kiűzöl minket, engedd meg, hogy abba a disznónyájba mehessünk!“ ³² Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjetek!“ Azok pedig kimenve, belementek a disznónyájba. És íme, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohant, és odaveszett a vízbe. ³³ A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és hírül adtak mindent, azt is, ami az ördöngösökkel történt. ³⁴ Íme, az egész város kiment Jézus elé, és mihelyst meglátták, kérték őt, hogy távozzék az ő határukból.

Chapter 9

Jézus meggyógyítja a gutaütöttet

Mk 2,1-12; Lk 5,17-26

¹ Hajóra szállva átkelt, és elment az ő városába. ² És íme, hoztak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. Látva Jézus ezeknek hitét, ezt mondta a gutaütöttnek: „Bízzál, fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid.“ ³ Némelyek az írástudók közül ezt mondták magukban: „Ez káromlást szól.“ ⁴ Jézus látta a gondolataikat, és ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszat a ti szívetekben? ⁵ Mert mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid! vagy ezt mondani: Kelj föl és járj! – ⁶ Azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – mondta a gutaütöttnek: Kelj föl, vedd az ágyadat és eredj haza.“ ⁷ És az felkelt, és hazament. ⁸ A sokaság pedig ezt látva elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

Jézus elhívja Mátét

Mk 2,13-17; Lk 5,27-32

⁹ Amikor Jézus onnét továbbment, látott egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és ezt mondta neki: „Kövess engem!“ És az felkelt, és követte őt. ¹⁰ Amikor letelepedtek a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, letelepedtek Jézussal és tanítványaival az asztalhoz. ¹¹ Látva ezt a farizeusok, ezt mondták az ő tanítványainak: „Miért eszik mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?“ ¹² Jézus pedig ezt meghallotta, és ezt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. ¹³ Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.« Mert nem az igazakat jöttem hívogatni, hanem a bűnösöket a megtérésre.“

Jézus tanítása a böjtről

Mk 2,18-22; Lk 5,33-39

¹⁴ Akkor János tanítványai jöttek hozzá, és ezt mondták: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?“ ¹⁵ Ezt mondta nekik Jézus: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De eljönnek a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. ¹⁶ Senki sem rak új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még tovább szakít a ruhából, és még nagyobb szakadás támad. ¹⁷ Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert akkor a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömlik, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.“

A vérfolyásos asszony meggyógyítása. Jairus leányának feltámasztása

Mk 5,21-43; Lk 8,40-56

¹⁸ Mikor ezeket mondta, odajött egy főember, leborult előtte, és ezt mondta: „Az én lányom éppen most halt meg, de gyere, tedd rá kezedet, és megelevenedik.“ ¹⁹ Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. ²⁰ És íme, egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hozzáférkőzve hátulról, megérintette ruhájának szegélyét, ²¹ mert azt mondta magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.“ ²² Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta: „Bízzál, leányom, a hited megtartott téged.“ És meggyógyult az asszony, abban az órában. ²³ Jézus a főember házához érve meglátta a sípolókat és a sokaságot, ²⁴ és ezt mondta nekik: „Menjetek innen, mert a lány nem halt meg, csak alszik.“ Azok kinevették őt. ²⁵ Mikor pedig a sokaságot eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a lány felkelt. ²⁶ Ez a hír elterjedt az egész tartományban.

Jézus meggyógyít két vakot

Mt 20,29-34; Mk 10,46-52; Lk 18,35-43

²⁷ Mikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt, kiáltoztak, és ezt mondták: „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!“ ²⁸ Amikor bement a házba, odamentek a vakok, és ezt mondta nekik Jézus: „Hiszitek-e, hogy én ezt megcselekedhetem?“ Ezt mondták neki: „Igen, Uram.“ ²⁹ Akkor megérintette szemeiket, és ezt mondta: „Legyen nektek a ti hitetek szerint.“ ³⁰ És megnyíltak szemeik, Jézus pedig rájuk parancsolt, és ezt mondta: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!“ ³¹ Azok pedig kimentek, és elterjesztették hírét az egész tartományban.

Jézus meggyógyítja az ördöngös némát

Mt 12,22-24; Mk 3,22; Lk 11,14-15

³² Mikor pedig elmentek, egy ördöngös néma embert hoztak oda hozzá. ³³ Az ördögöt kiűzte, és megszólalt a néma, a sokaság pedig csodálkozva mondta: „Soha nem láttak ilyet Izraelben!“ ³⁴ A farizeusok pedig ezt mondták: „Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.“

Az aratnivaló sok, a munkás kevés

Mk 6,6.34; Lk 10,1-2; Jn 4,35

³⁵ Körüljárta Jézus a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, és hirdette az Isten országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. ³⁶ Mikor látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. ³⁷ Ekkor ezt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. ³⁸ Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.“

Chapter 10

Jézus kiküldi tizenkét tanítványát

Mk 6,7-11; Lk 6,13-16; 9,1-5; 10,1-12

¹ Előszólította tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget. ² A tizenkét apostol nevei pedig ezek: első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, Zebedeus fia és János, az ő testvére; ³ Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, akit Taddeusnak hívtak; ⁴ Simon, a kananita és Júdás, az Iskariótes, aki el is árulta őt. ⁵ Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus, és megparancsolta nekik: „Pogányok útjára ne menjetek, és samaritánusok városába ne menjetek be, ⁶ hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. ⁷ Menjetek el, és prédikáljatok, mondjátok: Elközelített a mennyek országa! ⁸ Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. ⁹ Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt erszényetekbe. ¹⁰ Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát, mert méltó a munkás a kenyerére. ¹¹ Ha pedig egy városba vagy faluba bementek, tudjátok meg, ki méltó ott erre, és maradjatok ott, amíg tovább nem indultok. ¹² Ha bementek a házába, köszöntsétek. ¹³ És ha méltó a ház, szálljon a ti békességetek reá, ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza. ¹⁴ Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. ¹⁵ Bizony mondom néktek: az ítélet napján könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. ¹⁶ Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. ¹⁷ Óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékre adnak titeket, és gyülekezeteikben megostoroznak titeket, ¹⁸ helytartók és királyok elé visznek érettem, bizonyságul maguknak és a pogányoknak. ¹⁹ Amikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, miképpen vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰ Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek. ²¹ Halálra adja majd testvér testvérét, atya gyermekét, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket. ²² Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik. ²³ Amikor pedig egy városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek, be sem járjátok Izrael városait, mire az Emberfia eljön. ²⁴ Nem följebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. ²⁵ Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolga, mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét? ²⁶ Ezért ne féljetek tőlük. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. ²⁷ Amit nektek a sötétben mondok, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. ²⁸ Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik. Hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában. ²⁹ Ugye két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, és egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok akarata nélkül? ³⁰ Nektek még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. ³¹ Ne féljetek tehát: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. ³² Aki tehát vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, ³³ aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. ³⁴ Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy fegyvert. ³⁵ Mert azért jöttem, »hogy meghasonlást támasszak az ember és az atyja, a leány és az anyja, a meny és az anyósa közt,

         ³⁶ és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.« ³⁷ Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és lányát, mint engem, nem méltó énhozzám; ³⁸ és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és nem követ engem, nem méltó énhozzám. ³⁹ Aki megtalálja életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt. ⁴⁰ Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. ⁴¹ Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi. ⁴² Aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, mert az én tanítványom, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.“

Chapter 11

Keresztelő János kérdése és Jézus válasza

Lk 7,18-30

¹ Amikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városokban. ² János pedig, amikor a fogságban ülve hallott Krisztus cselekedeteiről, elküldött hozzá kettőt tanítványai közül. ³ Ezt mondta neki: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy pedig mást várjunk?“ ⁴ Jézus ezt mondta nekik: „Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: ⁵ a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik. ⁶ Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.“ ⁷ Amikor pedig ezek elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokasághoz Jánosról: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Nádszálat, amit a szél hajtogat? ⁸ Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Akik puha ruhákat viselnek, királyok palotáiban vannak. ⁹ Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat. ¹⁰ Mert ő az, akiről meg van írva: »Íme, elküldöm követemet a te arcod előtt, aki elkészíti előtted utadat.« ¹¹ Bizony mondom néktek: az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹² Keresztelő János idejétől fogva mind a mai napig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. ¹³ Mert minden próféta, és a törvény Jánosig ezt prófétálta. ¹⁴ És ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵ Akinek van füle a hallásra, hallja meg. ¹⁶ Kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak társaiknak: ¹⁷ »Sípoltunk nektek és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.« ¹⁸ Mert eljött János, aki nem eszik, nem iszik, és ezt mondják: Ördög van benne. ¹⁹ Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsesség fiai igazolni fogják.“

Jézus kárhoztatja a meg nem térő városokat

Lk 10,13-15

²⁰ Ekkor elkezdett szemrehányást tenni azoknak a városoknak, melyekben a legtöbb csoda történt, hogy nem tértek meg: ²¹ „Jaj néked, Korazin! Jaj néked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek voltak, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. ²² De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³ Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek tebenned történtek, mind a mai napig megmaradt volna. ²⁴ De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint neked.“

Jézus hálaadása és hívó szava

Lk 10,21-22

²⁵ Abban az időben így szólt Jézus, és ezt mondta: „Hálát adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. ²⁶ Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted. ²⁷ Mindent nekem adott át Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelentetni. ²⁸ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugtatlak titeket. ²⁹ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰ Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.“

Chapter 12

Kalásztépés szombaton

Mk 2,23-28; Lk 6,1-5

¹ Abban az időben Jézus a vetéseken át haladt szombatnapon, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépni és enni. ² Látták ezt a farizeusok és ezt mondták neki: „Íme, a tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni.“ ³ Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő, és akik vele voltak? ⁴ Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, akik ővele voltak, csak a papoknak? ⁵ Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban, és nem vétkeznek? ⁶ Mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. ⁷ Ha pedig tudnátok, mi ez: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot« – nem ítéltétek volna el az ártatlanokat. ⁸ Mert a szombatnak is Ura az Emberfia.“

Jézus meggyógyítja az elszáradt kezű embert szombatnapon

Mk 3,1-6; Lk 6,6-11

⁹ Továbbmenve onnan elment a zsinagógába. ¹⁰ És íme, ott volt egy elszáradt kezű ember. És megkérdezték őt: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?“ – hogy vádolhassák őt. ¹¹ Ő pedig ezt mondta nekik: „Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, nem ragadja meg, és nem húzza ki? ¹² Az ember pedig mennyivel drágább a juhnál? Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.“ ¹³ Ekkor ezt mondta ennek az embernek: „Nyújtsd ki a kezedet.“ Az kinyújtotta, és olyan éppé lett, mint a másik. ¹⁴ A farizeusok pedig kimentek, tanácsot tartottak ellene, hogyan veszíthetnék el őt. ¹⁵ Jézus észrevette ezt, és eltávozott onnan. Nagy sokaság követte őt, és ő meggyógyította mindnyájukat. ¹⁶ Megfenyegette őket, hogy hírét el ne terjesszék; ¹⁷ hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt: ¹⁸ „Íme, az én szolgám, akit választottam, aki én szeretek, akiben az én lelkem kedvét leli! Lelkemet adom belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. ¹⁹ Nem verseng, és nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát. ²⁰ A megrepedezett nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, míg diadalra nem viszi az ítéletet.

         ²¹ És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.“

Jézust Belzebub szövetségesének mondják

Mk 3,22-30; Lk 11,14-23; 12,10; Mt 9,32-34; Lk 6,43-45

²² Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, és meggyógyította őt annyira, hogy a vak és néma ember attól fogva beszélt és látott. ²³ Elálmélkodott az egész sokaság, és ezt mondta: „Vajon nem ő Dávidnak Fia?“ ²⁴ A farizeusok hallották ezt, és ezt mondták: „Nem ő űzi ki az ördögöket, hanem Belzebubbal, az ördögök fejedelmének segítségével teszi ezt.“ ²⁵ Jézus pedig ismerve gondolataikat ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul, és egy város vagy egy háznép sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. ²⁶ Ha pedig a Sátán Sátánt űz ki, önmagával hasonlott meg, és akkor hogyan maradhat fenn országa? ²⁷ És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők maguk lesznek a ti bíráitok. ²⁸ Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. ²⁹ Vagy hogyan mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el annak kincseit, hacsak meg nem kötözi előbb a hatalmast, és akkor rabolja ki annak házát? ³⁰ Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol. ³¹ Azt mondom ezért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. ³² Még aki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik. ³³ Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát. ³⁴ Mérges kígyóknak fajzatai, hogyan szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. ³⁵ A jó ember a szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, a gonosz ember a szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. ³⁶ De mondom néktek: minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. ³⁷ Mert a beszédedből ismernek meg igaznak, és a beszédedből ismernek meg hamisnak.“

Jézustól jelt kívánnak

Lk 11,16; 11,29-32; 11,24-26; Mk 16,1-4; Mk 8,11-12

³⁸ Ekkor feleltek neki némelyek az írástudók és farizeusok közül, és ezt mondták: „Mester, jelt akarunk látni tőled.“ ³⁹ Ő pedig ezt felelte nekik: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik neki más jel, csak a Jónás prófétának jele. ⁴⁰ Mert amint Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, úgy az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. ⁴¹ Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására; És íme, itt nagyobb van, mint Jónás. ⁴² Dél királynője felkel majd az ítéletkor ezzel a nemzetséggel együtt, és elítéli ezt, mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; És íme, nagyobb van itt Salamonnál. ⁴³ Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár nyugalmat keresve, és nem talál. ⁴⁴ Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. ⁴⁵ Akkor elmegy, és vesz maga mellé másik hét lelket, gonoszabbakat magánál, és bemenve ott laknak, és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.“

Jézus igazi rokonai

Mk 3,31-35; Lk 8,19-21

⁴⁶ Mikor pedig még beszélt a sokaságnak, íme, anyja és testvérei álltak meg odakinn, és beszélni akartak vele. ⁴⁷ Szólt neki valaki: „Íme, anyád és testvéreid odakinn állnak, és beszélni akarnak veled.“ ⁴⁸ Ő pedig így felelt annak, aki szólt: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?“ ⁴⁹ És kezét kinyújtva tanítványai felé, ezt mondta: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰ Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fivérem, nővérem és az én anyám.“

Chapter 13

A magvető

Mk 4,1-20.25; Lk 8,4-15.18

¹ Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger mellett. ² Nagy sokaság gyűlt köréje, akkora, hogy bement a hajóba leülni, az egész sokaság pedig a parton állt. ³ Sokat beszélt nekik példázatokban: „Íme, kiment a magvető vetni, ⁴ és amikor vetett, némely mag az útszélre esett, s jöttek a madarak, felkapdosták azt. ⁵ Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok föld volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. ⁶ De amikor a nap felkelt, kiégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. ⁷ Némelyek pedig tövisek közé estek, és a tövisek fölnövekedve megfojtották azt. ⁸ Némely pedig a jó földbe esett, és gyümölcsöt termett, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit. ⁹ Akinek van füle a hallásra, hallja meg!“ ¹⁰ A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: „Miért beszélsz hozzájuk példázatokban?“ ¹¹ Ő pedig ezt felelte nekik: „Azért, mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, őnekik pedig nem adatott meg. ¹² Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. ¹³ Azért szólok nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. ¹⁴ És beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: »Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne ismerjetek! ¹⁵ Mert megkövéredett e nép szíve, füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.« ¹⁶ A ti szemeitek boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak. ¹⁷ Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották. ¹⁸ Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹ Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról, és nem érti, eljön a gonosz, és elkapja azt, ami az ő szívébe van elvetve. Ez az, amelyik az útfélre esett. ²⁰ Amelyik pedig a köves helyre esett, az az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja, ²¹ de nincs gyökere benne, hanem csak ideigvaló, mihelyst pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik. ²² Amelyik pedig a tövisek közé esett, az az, aki hallja az igét, de a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és nem terem gyümölcsöt. ²³ Amely pedig a jó földbe esett, az az, aki hallja is, és érti is az igét, gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.“

A búza és a konkoly

²⁴ Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki földjébe jó magot vetett. ²⁵ De amikor az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. ²⁶ Amikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a konkoly is. ²⁷ A gazda szolgái ekkor odamentek hozzá, és ezt mondták neki: Uram, nem tiszta magot vetettél földedbe? Honnan van benne a konkoly? ²⁸ Ő pedig ezt mondta nekik: Valamelyik ellenség cselekedte azt. A szolgái ezt mondták neki: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? ²⁹ Ő pedig azt mondta: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt talán a búzát is kiszaggatjátok. ³⁰ Hagyjátok, hogy együtt nőjön mindkettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessétek; a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.“

A mustármag és a kovász

Mk 4,31-32; Lk 13,18-21

³¹ Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet fog az ember, és elvet a mezejébe. ³² Az kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgyhogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain.“ ³³ Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, három mérce lisztbe belekever, amitől az egész megkel.“ ³⁴ Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik, ³⁵ hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Megnyitom a számat példázatokra, és feltárom, amik e világ alapítása óta rejtve vannak.“

A búza és a konkoly példázatának értelme

³⁶ Ekkor elbocsátotta Jézus a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!“ ³⁷ Ő pedig így felelt nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia, ³⁸ a szántóföld pedig a világ, a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai. ³⁹ Az ellenség, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰ Ahogyan összegyűjtik a konkolyt és megégetik, úgy lesz a világ végén. ⁴¹ Az Emberfia elküldi angyalait, és az országából összegyűjtenek minden botránkozást okozót és mindenkit, aki gonoszságot cselekedett, ⁴² és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ⁴³ Akkor az igazak fénylenek, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

Az elrejtett kincs, az igazgyöngy és a háló

⁴⁴ „Ismét hasonlatos a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalált az ember, elrejti, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. ⁴⁵ Ismét hasonlatos a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres. ⁴⁶ Amikor egy drágagyöngyöt talál, mindenételadja, amije van, és megveszi azt. ⁴⁷ Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle fajta halat összefog. ⁴⁸ Miután megtelik, kivonják a partra a halászok, és leülve, a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. ⁴⁹ Így lesz a világnak végén is: Eljönnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszakat az igazak közül. ⁵⁰ És tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz sírás és fogcsikorgatás.“ ⁵¹ Azután Jézus ezt kérdezte tőlük: „Megértettétek mindezeket?“ Azok ezt mondták: „Megértettük, Uram.“ ⁵² Ő pedig ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, aki ismeri a mennyek országáról szóló tanítást, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő éléskamrájából.“

Jézus Názáretben

⁵³ És történt, hogy amikor Jézus elmondta ezeket a példázatokat, elment onnan. ⁵⁴ És hazájába érve, tanította őket a zsinagógában, úgy, hogy álmélkodtak, és ezt mondták: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és az erő? ⁵⁵ Nem ő annak az ácsmesternek a fia? Nem az ő anyját hívják Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? ⁵⁶ És nővérei is nem mind közöttünk élnek? Honnan vette mindezeket?“ ⁵⁷ És megbotránkoztak őbenne. Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának csak az ő hazájában és házában nincs tisztessége.“ ⁵⁸ Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Chapter 14

Keresztelő János halála

Mk 6,14.17-29; Lk 9,7-9; 3,19-20

¹ Abban az időben Heródes negyedes fejedelem meghallotta Jézus hírét, ² és ezt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, és ezért működnek benne az erők.“ ³ Mert Heródes elfogatta Jánost, és megkötözve tömlöcbe vettette Heródiás kedvéért, testvérének, Fülöpnek feleségéért. ⁴ Mert azt mondta neki János: „Nem szabad neked ővele élned.“ ⁵ De amikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották őt. ⁶ Hanem amikor Heródes születésnapját ünnepelték, táncolt Heródes lánya őelőttük, és megtetszett Heródesnek. ⁷ Ezért esküvel fogadta, hogy amit kér, megadja neki. ⁸ A leány pedig anyja rábeszélésére ezt mondta: „Add ide nekem egy tálban Keresztelő János fejét.“ ⁹ Megszomorodott a király, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰ Elküldetett, hogy fejét vegyék Jánosnak a tömlöcben, ¹¹ elhozták a fejét egy tálban, odaadták a leánynak, ő pedig odavitte az anyjának. ¹² Azután eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették. Majd elmentek, és jelentették Jézusnak.

Az ötezer ember megvendégelése

Mk 6,34-44; Lk 9,10-17; Jn 6,1-15

¹³ Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság ezt meghallva gyalog követte őt a városokból. ¹⁴ Amikor kiszállt Jézus, látta a nagy sokaságot, megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. ¹⁵ Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: „Puszta hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget.“ ¹⁶ Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enni.“ ¹⁷ Azok pedig ezt mondták neki: „Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk.“ ¹⁸ Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide hozzám.“ ¹⁹ Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, szemeit az égre emelte, hálát adott, megszegte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰ Mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. ²¹ Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

Jézus a tengeren jár

Mk 6,45-52; Jn 6,16-21

²² Mindjárt ezután Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. ²³ És amint elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴ A hajó pedig ekkor már a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mert a szél szembe fújt. ²⁵ Az éjszaka negyedik részében hozzájuk ment Jézus a tengeren járva. ²⁶ Amikor látták a tanítványok, hogy a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben kiáltoztak. ²⁷ Jézus azonnal hozzájuk szólt, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!“ ²⁸ Péter ekkor így felelt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízen.“ ²⁹ Ő pedig ezt mondta: „Jöjj!“ És Péter kiszállt a hajóból, hogy a vizeken járva Jézushoz menjen. ³⁰ De amikor látta a nagy szelet, megrémült, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, tarts meg engem!“ ³¹ Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?“ ³² Amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. ³³ A hajóban levők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte és mondták: „Bizony, Isten Fia vagy.“

Jézus sok beteget meggyógyít

Mk 6,53-56

³⁴ És átkelve a tavon eljutottak Genezáret földjére. ³⁵ Amikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldték hírét az egész környékben, és minden beteget odavittek hozzá. ³⁶ Kérték, hogy csak ruhájának peremét érinthessék meg. Akik megérintették, mindnyájan meggyógyultak.

Chapter 15

Jézus tanítása a tisztaságról

Mk 7,1-23

¹ Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták: ² „Miért hágják át tanítványaid az ősök rendeléseit? Mert nem mossák meg kezeiket, amikor enni akarnak.“ ³ Ő pedig így felelt nekik: „Ti meg miért hágjátok át Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által? ⁴ Mert Isten parancsolta ezt: »Tiszteld atyádat és anyádat«, és »aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.« ⁵ Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, annak nem kell tisztelnie többé az ő atyját vagy anyját. ⁶ Ezzel érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által. ⁷ Képmutatók, igazat prófétált felőletek Ézsaiás: ⁸ »Ez a nép szájával közelít hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem. ⁹ Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, melyek embereknek parancsolatai.«“ ¹⁰ És odahívta a sokaságot, és ezt mondta nekik: „Halljátok és értsétek meg: ¹¹ Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájából, az fertőzi meg az embert.“ ¹² Akkor odamentek tanítványai hozzá, és ezt mondták neki: „Tudod, hogy a farizeusok e beszédet hallva megbotránkoztak?“ ¹³ Ő pedig ezt felelte: „Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, ki fognak tépni. ¹⁴ Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten a verembe esnek.“ ¹⁵ Péter pedig ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!“ ¹⁶ Jézus erre ezt mondta: „Még ti sem értitek? ¹⁷ Nem értitek, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸ Ami azonban a szájból jön ki, a szívből származik, és ezek fertőzik meg az embert. ¹⁹ Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. ²⁰ Ezek fertőzik meg az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem fertőzi meg az embert.“

A kánaáni asszony

Mk 7,24-30

²¹ Elment onnan Jézus Tírusz és Szidón vidékeire. ²² És íme, egy kánaáni asszony jött ki abból a tartományból, és így kiáltott neki: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Leányomat gonoszul gyötri az ördög.“ ²³ Ő pedig egy szót sem felelt neki. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték őt: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.“ ²⁴ Ő pedig ezt mondta: „Nem küldettem, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.“ ²⁵ Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, légy segítségül nekem!“ ²⁶ Ő pedig ezt felelte: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.“ ²⁷ Az pedig így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen az ebek is esznek a morzsákból, amelyek az uruknak asztaláról lehullanak.“ ²⁸ Ekkor így felelt neki Jézus: „Ó, asszony! Nagy a te hited! Legyen neked akaratod szerint.“ És meggyógyult a leánya abban a pillanatban.

Négyezer ember megvendégelése

Mk 7,31-37; 8,1-10

²⁹ Onnan eltávozva elment Jézus a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. ³⁰ Nagy sokaság ment hozzá, vittek magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok más beteget. Odahelyezték őket Jézus lábai elé, és meggyógyította őket. ³¹ Úgy, hogy a sokaság álmélkodott, látva, hogy a némák beszélnek, a csonkák felépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét. ³² Jézus pedig odahívta tanítványait, és ezt mondta: „Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy valamiképpen kidőljenek az úton.“ ³³ Tanítványai ezt mondták neki: „Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ilyen nagy sokaságot?“ ³⁴ Jézus ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van?“ Ők pedig így feleltek: „Hét, és néhány halunk.“ ³⁵ És megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön, ³⁶ azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ³⁷ Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután fölszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral. ³⁸ Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. ³⁹ Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.

Chapter 16

A farizeusok jelt kívánnak

Mk 8,11-21; Lk 11,16-29; Mt 12,38-39

¹ Odamentek hozzá a farizeusok és a szadduceusok, meg akarták kísérteni, és kérték őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt. ² Ő pedig így felelt nekik: „Amikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz, mert vörös az ég. ³ Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert az ég borús és vörös. Képmutatók, az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? ⁴ E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik néki jel, csak Jónás prófétának jele.“ És otthagyva őket, elment. ⁵ Tanítványai a túlsó partra mentek, és elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶ Jézus pedig mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!“ ⁷ Ők pedig tanakodtak maguk között, és ezt mondták: „Nem hoztunk kenyeret magunkkal.“ ⁸ Jézus meghallotta ezt, és mondta nekik: „Miért tanakodtok magatok között, ó kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal? ⁹ Mégsem értitek? Nem is emlékeztek az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? ¹⁰ Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? ¹¹ Hogyan lehet, hogy nem értitek meg, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek, mikor mondtam, hogy őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától?“ ¹² Ekkor értették meg, hogy nem arról szólt, hogy a kenyér kovászától őrizkedjenek, hanem a farizeusok és szadduceusok tudományától.

Péter vallástétele

Mk 8,27-30; Lk 9,18-21

¹³ Mikor pedig Jézus Cezárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: „Engem, az Emberfiát kinek mondanak az emberek?“ ¹⁴ Ők pedig ezt mondták: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül.“ ¹⁵ Erre ezt mondta nekik: „Ti kinek mondotok engem?“ ¹⁶ Simon Péter felelt, és ezt mondta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.“ ¹⁷ Jézus így felelt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸ De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. ¹⁹ És neked adom a mennynek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit feloldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz.“ ²⁰ Azután megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.

Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról

Mk 8,31-33; Lk 9,22

²¹ Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon föl kell támadnia. ²² Péter ekkor odafordult hozzá, és megfeddte őt: „Mentsen Isten, Uram! Ez nem eshet meg veled!“ ²³ Ő pedig megfordult, és ezt mondta Péternek: „Távozz tőlem, Sátán, bántasz engem, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberi dolgokra.“

Jézus követése

Mk 8,34 – 9,1; Lk 9,22

²⁴ Ekkor mondta Jézus tanítványainak: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl az ő keresztjét, és kövessen engem. ²⁵ Mert aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énérettem, megtalálja azt. ²⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Vagy milyen váltságot adhat az ember a lelkéért? ²⁷ Mert az Emberfia eljön Atyjának dicsőségében angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint. ²⁸ Bizony mondom néktek: azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát eljönni az ő országában.“

Chapter 17

Jézus megdicsőülése

Mk 9,2-13; Lk 9,28-36

¹ Hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és annak testvérét Jánost, és felvitte őket magával egy magas hegyre. ² Elváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. ³ És íme, megjelent neki Mózes és Illés, akik beszéltek vele. ⁴ Péter pedig megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.“ ⁵ Még beszélt, mikor fényes felhő borította be őket, és íme, szózat szólt a felhőből, mondván: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok!“ ⁶ És a tanítványok, amint ezt hallották, arcra estek, és igen megrémültek. ⁷ Jézus pedig odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!“ ⁸ Mikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. ⁹ Mikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, amíg fel nem támadt az Emberfia a halálból.“ ¹⁰ És megkérdezték őt tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?“ ¹¹ Jézus pedig így felelt nekik: „Illés bizony eljön előbb, és mindent helyreállít. ¹² De mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel őt, hanem azt művelték vele, amit csak akartak. Ugyanígy az Emberfiának is szenvednie kell majd miattuk.“ ¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szólt nekik.

A holdkóros fiú meggyógyítása

Mk 9,14-29; Lk 9,37-43a

¹⁴ Amikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, és térdre esett előtte, ¹⁵ és ezt mondta: „Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, mivel gyakran esik tűzbe, és gyakran esik vízbe. ¹⁶ Elvittem őt tanítványaidhoz, és nem tudták meggyógyítani.“ ¹⁷ Jézus pedig erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem!“ ¹⁸ És megdorgálta őt Jézus, és kiment belőle az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. ¹⁹ Ekkor a tanítványok mikor magukban voltak, odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték tőle: „Mi miért nem tudtuk ezt kiűzni?“ ²⁰ Jézus pedig ezt mondta nekik: „A hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek. ²¹ Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által.“

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról

Mk 9,30-32; Lk 9,43b-45

²² Amikor pedig Galileában jártak, ezt mondta nekik Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, ²³ és megölik őt, de harmadnapon föltámad.“ És felettébb elszomorodtak.

Jézus megfizeti a templomadót

²⁴ Amikor pedig eljutottak Kapernaumba, a drachmaszedők odamentek Péterhez, és ezt kérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizeti a két drachmát?“ ²⁵ Ő így felelt: „De igen.“ És amikor bementek a házba, megelőzte őt Jézus, és ezt mondta: „Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól-e vagy az idegenektől?“ ²⁶ Péter ezt mondta neki: „Az idegenektől.“ Ezután Jézus ezt mondta neki: „Tehát a fiak szabadok. ²⁷ De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad. És felnyitva száját egy státert találsz benne. Vedd ki, és add oda nekik értem és éretted.“

Chapter 18

A kisgyermek példája. Botránkozás és botránkoztatás

Mk 9,33-37.42-48; Lk 9,46-48; 17,1-2

¹ Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Vajon ki nagyobb a mennyek országában?“ ² Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³ és ezt mondta: „Bizony mondom néktek: ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába. ⁴ Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. ⁵ Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. ⁶ Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogyha malomkövet kötnek nyakába, és a tenger mélyébe vetik. ⁷ Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás történik. ⁸ Ha pedig a kezed vagy lábad megbotránkoztat, vágd le azokat, és dobd el magadtól: mert jobb neked az életre sántán vagy csonkán bemenned, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. ⁹ Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, és dobd el magadtól: jobb neked félszemmel bemenned az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére. ¹⁰ Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se utáljatok, mert mondom néktek, hogy angyalaik a mennyekben mindig látják mennyei Atyám arcát. ¹¹ Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. ¹² Mit gondoltok, ha valamelyik embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, vajon nem hagyja-e őket ott, és a hegyekbe elmenve nem keresi-e meg azt, amely eltévelyedett? ¹³ És ha történetesen megtalálja, bizony mondom néktek, inkább örvend annak az egynek, mint a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedett el. ¹⁴ Hasonlóképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Testvériség a gyülekezetben

Lk 17,3

¹⁵ „Ha pedig atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. ¹⁶ Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, »hogy két vagy három tanú vallomásával erősítsen meg minden szót.« ¹⁷ Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. ¹⁸ Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz, amit feloldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. ¹⁹ Ismét mondom néktek, hogyha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. ²⁰ Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.“

A gonosz szolga

²¹ Ekkor odament hozzá Péter, és ezt mondta: „Uram, hányszor lehet atyámfiának ellenem vétkeznie, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?“ ²² Jézus ezt mondta neki: „Nem azt mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. ²³ Ezért hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki számot akart vetni az ő szolgáival. ²⁴ Amikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer talentummal volt adós. ²⁵ Mivel nem tudott fizetni, megparancsolta ura, hogy adják el őt, feleségét és gyerekeit, és mindenét, amije van, és fizessen. ²⁶ A szolga ezért leborult előtte, könyörgött neki, és ezt mondta: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ²⁷ Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta őt, és az adósságát is elengedte neki. ²⁸ A szolga pedig kiment, és találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt neki adós. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: Fizesd meg nekem, amivel tartozol. ²⁹ Szolgatársa ekkor leborult a lábai elé, és könyörgött neki: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ³⁰ De ő ezt nem akarta, hanem elment, börtönbe vettette addig, amíg megfizeti, amivel tartozik neki. ³¹ Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon megszomorodtak. Elmentek, és jelentettek uruknak mindent, ami történt. ³² Akkor magához hívatta őt ura, és ezt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mert könyörögtél nekem. ³³ Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, amint én is könyörültem rajtad? ³⁴ Ekkor megharagudott az ura, átadta őt a hóhérok kezébe, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. ³⁵ Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának a vétkeiket.“

Chapter 19

Kérdés a házassági elválásról

Mk 10,1-12; Mt 5,31-32; Lk 16,18

¹ Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elment Galileából, és elment Júdának határaiba, a Jordánon túl. ² Nagy sokaság követte őt, és meggyógyította ott őket. ³ Odamentek hozzá a farizeusok, hogy kísértsék őt, és ezt mondták: „Szabad-e az embernek feleségét bármilyen ok miatt elbocsátani?“ ⁴ Ő pedig így felelt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva »férfiúvá és asszonnyá teremtette őket?« ⁵ És ezt mondta: »Ezért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.« ⁶ Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.“ ⁷ Erre azt mondták neki: „Miért rendelte akkor Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?“ ⁸ Jézus ezt mondta nekik: „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeteket elbocsássátok, de ez kezdettől fogva nem így volt. ⁹ Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.“ ¹⁰ Erre ezt mondták neki tanítványai: „Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.“ ¹¹ Ő pedig ezt mondta nekik: „Nem mindenki érti meg, hanem csak az, akinek megadatik. ¹² Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik anyjuk méhéből születtek így, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké; és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná a mennyeknek országáért. Aki megérti, értse meg.“

Jézus megáldja a kisgyermekeket

Mk 10,13-16; Lk 18,15-17

¹³ Ekkor kisgyermekeket hoztak hozzá, hogy kezeit rájuk tegye, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban megdorgálták őket. ¹⁴ Jézus pedig ezt mondta: „Hagyjátok e kisgyermekeket, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.“ ¹⁵ És kezeit rájuk tette, majd eltávozott onnan.

A gazdag ifjú

Mk 10,17-27; Lk 18,15-17

¹⁶ És íme, odajött hozzá egy ember, és ezt kérdezte: „Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?“ ¹⁷ Ő pedig ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.“ ¹⁸ Az megkérdezte: „Melyeket?“ Jézus pedig ezt mondta: „»Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, ¹⁹ tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«“ ²⁰ Az ifjú erre ezt mondta: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?“ ²¹ Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.“ ²² Az ifjú pedig ezt a beszédet hallva, megszomorodva ment el, mert sok jószága volt. ²³ Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. ²⁴ Ismét mondom néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.“ ²⁵ A tanítványok pedig amikor ezeket hallották, felettébb álmélkodtak, és ezt mondták: „Kicsoda üdvözülhet tehát?“ ²⁶ Jézus pedig rájuk tekintve mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.“

A tanítványok jutalma

Mk 10,28-31; Lk 18,28-30

²⁷ Akkor Péter ezt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged: mi lesz hát a jutalmunk?“ ²⁸ Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az Emberfia beül a dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét nemzetsége fölött. ²⁹ És aki elhagyta házát vagy testvéreit, nőtestvéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjét az én nevemért, mindaz százannyit kap, és örök életet nyer az örökség szerint. ³⁰ De sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.“

Chapter 20

A szőlőmunkások

¹ „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. ² Megegyezett a munkásokkal napi tíz pénzben, és elküldte őket szőlőjébe. ³ Amikor kiment három óra tájban, látott másokat is, akik tétlenül a piacon álltak. ⁴ Ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. ⁵ Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett. ⁶ Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenül álltak ott, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész napon át tétlenül? ⁷ Azok így feleltek: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos megkapjátok. ⁸ Mikor beesteledett, a szőlőnek ura ezt mondta vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. ⁹ És jöttek a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak. ¹⁰ Jöttek azután az elsők, és azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénz kaptak fejenként. ¹¹ Amint pedig fölvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen, ¹² és ezt mondták: Azok az utolsók egyetlen óráig dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. ¹³ Ő pedig így felelt közülük egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled: Vagy nem tíz pénzben szerződtél velem? ¹⁴ Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵ Talán nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? ¹⁶ Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

Mk 10,32-34; Lk 18,31-34

¹⁷ Amikor felment Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és ezt mondta nekik: ¹⁸ „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra ítélik őt. ¹⁹ A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.“

Zebedeus fiainak kérése

Mk 10,35-45; Lk 22,24-27; Lk 12,50

²⁰ Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. ²¹ Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“ Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“ ²² Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“ Azt mondták neki: „Meg.“ ²³ Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“ ²⁴ Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre. ²⁵ Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. ²⁶ De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, ²⁷ és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. ²⁸ Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“

A két jerikói vak meggyógyítása

Mk 10,46-52; Lk 18,35-43

²⁹ Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt. ³⁰ És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“ ³¹ A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“ ³² Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“ ³³ Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“ ³⁴ Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.

Chapter 21

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Mk 11,1-11; Lk 19,28-38; Jn 12,12-19

¹ Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak, akkor elküldött Jézus két tanítványt, ² és ezt mondta nekik: „Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és ott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikóját: oldjátok el, és hozzátok ide nekem. ³ Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és rögtön el fogja engedni őket.“ ⁴ Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt: ⁵ „Mondjátok meg Sion leányának: »Íme, királyod jön hozzád, alázatosan és szamáron ülve, teherhordozó szamárnak csikóján.«“ ⁶ A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik. ⁷ Elhozták a szamarat és annak csikóját, felsőruhájukat rájuk terítették, Jézus pedig ráült. ⁸ A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások pedig fákról gallyakat vagdostak, és az útra szórták. ⁹ Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltott: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!“ „Hozsánna a magasságban!“ ¹⁰ És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és kérdezték: „Kicsoda ez?“ ¹¹ A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.“

Jézus megtisztítja a templomot

Mk 11,15-19; Lk 19,45-48; Jn 2,13-22

¹² És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. ¹³ És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának mondják: ti pedig latrok barlangjává tettétek.«“ ¹⁴ Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. ¹⁵ A főpapok és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ – haragra gerjedtek, ¹⁶ és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?“ Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: »A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?«“ ¹⁷ Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott maradt éjjel.

A fügefa elszáradása

Mk 11,12-14.20-24

¹⁸ Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett. ¹⁹ És meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, hanem csak leveleket. Ekkor ezt mondta neki: „Gyümölcs ezután rajtad soha ne teremjen!“ És a fügefa azonnal elszáradt. ²⁰ Látták ezt a tanítványok, és csodálkozva mondták: „Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?“ ²¹ Jézus pedig ezt felelte nekik: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami ezzel a fügefával történt, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, az is megtörténik. ²² És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.“

Kérdés Jézus hatalmáról

Mk 11,27-33; Lk 20,1-8

²³ Amikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és ezt mondták: „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?“ ²⁴ Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ²⁵ A János keresztsége honnan volt: mennyből vagy emberektől?“ Azok pedig így tanakodtak magukban: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶ Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.“ ²⁷ Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Ő pedig ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

A két testvér példázata

²⁸ „De mit gondoltok ti? Volt egy embernek két fia, és odamenve az elsőhöz, ezt mondta: Eredj, fiam, munkálkodj ma a szőlőmben. ²⁹ Az pedig így felelt: Nem megyek; de azután meggondolta magát, és elment. ³⁰ A másikhoz is odamenve, hasonlóképpen szólt. Ő pedig azt felelte: Elmegyek Uram – de nem ment el. ³¹ E kettő közül melyik teljesítette az atyja akaratát?“ Ezt felelték neki: „Az első.“ Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. ³² Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, és nem hittetek neki.“

A gonosz szőlőművesek

Mk 12,1-12; Lk 20,9-19

³³ Hallgassatok meg egy másik példázatot: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, kiadta munkásoknak, és elutazott. ³⁴ Amikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a termést. ³⁵ A munkások megfogták a szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. ³⁶ Ismét küldött más szolgákat, többet, mint az előbb, és azokkal is úgy cselekedtek. ³⁷ Utoljára pedig elküldte saját fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. ³⁸ De a munkások meglátták a fiút, és azt mondták maguk közt: Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét. ³⁹ És megfogták őt, kivetették a szőlőből, és megölték. ⁴⁰ Amikor azért megjön a szőlőnek ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?“ ⁴¹ Ezt felelték neki: „Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik idejében odaadják majd neki a termést.“ ⁴² Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásokban: »Amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt«? ⁴³ Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴ És aki erre a kőre esik, szétzúzza magát, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.“ ⁴⁵ Amikor a papok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶ És amikor el akarták őt fogni, megrémültek a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.

Chapter 22

A királyi menyegző

Lk 14,15-24

¹ Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: ² „Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. ³ Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni. ⁴ Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre. ⁵ De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. ⁶ A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. ⁷ Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette. ⁸ Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. ⁹ Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. ¹⁰ És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. ¹¹ Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, ¹² és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. ¹³ Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ¹⁴ Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“

Az adópénz

Mk 12,13-17; Lk 20,20-26

¹⁵ Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁶ Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. ¹⁷ Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“ ¹⁸ Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? ¹⁹ Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. ²⁰ Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“ ²¹ Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“ ²² Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Kérdés a feltámadásról

Mk 12,18-27; Lk 20,27-40

²³ Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: ²⁴ „Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« ²⁵ Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. ²⁶ Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. ²⁷ Legutoljára pedig az asszony is meghalt. ²⁸ A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“ ²⁹ Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. ³⁰ Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. ³¹ A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: ³² »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“ ³³ És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.

A nagy parancsolat

Mk 12,28-34; Lk 10,15-28

³⁴ A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, ³⁵ és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: ³⁶ „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“ ³⁷ Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« ³⁸ Ez az első és nagy parancsolat. ³⁹ A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« ⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“

Krisztus Dávidnak Fia és Ura

Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44

⁴¹ Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: ⁴² „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“ ⁴³ Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴ »Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.« ⁴⁵ Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“ ⁴⁶ És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.

Chapter 23

Jézus beszéde az írástudók és a farizeusok ellen

Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44

¹ Akkor szólt Jézus a sokaságnak és a tanítványainak: ² „Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. ³ Ezért amit parancsolnak nektek, mindazt tartsátok meg, és tegyétek meg, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. ⁴ Nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik, de ők az ujjukkal sem akarják azokat megérinteni. ⁵ Minden dolgukat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek, mert megszélesítik homlokszíjaikat, megnagyobbítják köntöseik peremét, ⁶ szeretik a lakomákon a főhelyeket, és a gyülekezetekben az első helyeken szeretnek ülni. ⁷ Szeretik, ha a piacokon köszöntik őket, és ha az emberek így hívják őket: Mester, mester! ⁸ De ti ne hivassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹ Atyátoknak se szólítsatok senkit ezen a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. ¹⁰ Tanítóknak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. ¹¹ Hanem aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. ¹² Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. ¹³ De jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt: ti nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnának menni. ¹⁴ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok: ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek. ¹⁵ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶ Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az, de ha valaki a templom aranyára esküszik, akkor az kötelezi. ¹⁷ Bolondok és vakok, melyik a nagyobb: az arany vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat? ¹⁸ És: ha valaki az oltárra esküszik, semmi az, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, akkor az kötelezi. ¹⁹ Bolondok és vakok: melyik a nagyobb, az ajándék vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? ²⁰ Aki azért az oltárra esküszik, esküszik arra, és mindazokra, amik azon vannak. ²¹ És aki a templomra esküszik, esküszik rá és arra, aki abban lakik. ²² És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyi székére és arra, aki abban ül. ²³ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok azt, amik a legnehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. ²⁴ Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. ²⁵ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül pedig meg vannak rakva zsákmánnyal és mértéktelenséggel. ²⁶ Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. ²⁷ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlóak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal vannak teli. ²⁸ Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. ²⁹ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert építitek a próféták sírjait, és felékesítitek az igazak síremlékeit, ³⁰ és ezt mondjátok: Ha atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vére ontásában. ³¹ Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. ³² Töltsétek be ti is atyáitoknak mértékét! ³³ Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, hogyan kerülitek ki a gyehenna büntetését? ³⁴ Ezért íme, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: és ezek közül némelyeket megöltök és megfeszítetek, másokat ezek közül zsinagógáitokban megostoroztok, és városról városra üldöztök, ³⁵ hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnak vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. ³⁶ Bizony mondom néktek, mindezek megtörténnek ezzel a nemzedékkel.

Jézus panasza Jeruzsálem ellen

Lk 13,34-35

³⁷ „Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kiscsibéit szárnya alá, de te nem akartad. ³⁸ Íme, elhagyott lesz a ti házatok. ³⁹ Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg ezt nem mondjátok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«“

Chapter 24

Jézus jövendölése a templomról

Mk 13,1-2; Lk 21,5-6

¹ Amikor kijött Jézus a templomból, és továbbment, odamentek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. ² Jézus pedig ezt mondta nekik: „Nem látjátok mindezeket? Bizony mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amelyet le nem lerombolnak.“

A nagy megpróbáltatás ideje

Mk 13,3-20; Lk 21,5-6

³ Amikor pedig az Olajfák hegyén ült, tanítványai odamentek hozzá, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fognak ezek történni? És mi lesz a jele te eljövetelednek és a világ végének?“ ⁴ Jézus így felelt nekik: „Figyeljetek, hogy valaki meg ne tévesszen titeket. ⁵ Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat megtévesztenek. ⁶ Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről, figyeljetek, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég. ⁷ Mert nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen, éhínség és ragály lesz, és földrengések lesznek mindenfele. ⁸ Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete. ⁹ Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. ¹⁰ Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják és meggyűlölik egymást. ¹¹ Sok hamis próféta támad, akik sokakat megtévesztenek. ¹² Mivel pedig a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. ¹³ De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. ¹⁴ És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. ¹⁵ Mikor pedig látjátok majd, hogy »az a pusztító utálatosság«, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! – , ¹⁶ akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, ¹⁷ aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy házából valamit kivigyen, ¹⁸ és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy ruháját elvigye. ¹⁹ Jaj a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon! ²⁰ Imádkozzatok pedig, hogy a futástok ne télen legyen, sem szombatnapon. ²¹ Mert akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. ²² Ha azok a napok nem rövidülnének meg, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidülnek majd azok a napok.

Az Emberfia eljövetele

Mk 13,21-37; Lk 17,23-27.34-37; 21,25-32; 12,39-40

²³ „Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek el. ²⁴ Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. ²⁵ Íme, előre megmondattam nektek! ²⁶ Ezért, ha azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! ²⁷ Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸ Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. ²⁹ Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után »a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, a csillagok az égről lehullanak, és az egek összetartó erői megrendülnek.« ³⁰ És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor sír majd a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹ És elküldi az angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik végétől a másik végéig. ³² A fügefáról vegyétek a példát: amikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³ Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁴ Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek. ³⁵ Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. ³⁶ Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. ³⁷ Amiképpen pedig Noé napjaiban volt, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. ³⁸ Mert ahogyan az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amelyen Noé a bárkába ment, ³⁹ és nem vettek észre semmit, míg el nem jött az özönvíz, és elragadta őket, akképpen lesz az Emberfiának eljövetele is. ⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, ⁴¹ két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. ⁴² Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok! ⁴³ Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jön el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. ⁴⁴ Ezért legyetek készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, abban jön el az Emberfia!

Az okos és a gonosz szolga

Lk 12,42-46

⁴⁵ „Ki tehát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett a háza népén, hogy a maga idejében adjon nekik eledelt? ⁴⁶ Boldog az a szolga, akit az ő ura hazajőve ily munkában talál. ⁴⁷ Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. ⁴⁸ Ha pedig ama gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt, ⁴⁹ és az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: ⁵⁰ megjön annak a szolgának az ura, amelyik napon nem várja, és amelyik napon nem gondolja; ⁵¹ akkor kettévágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.“

Chapter 25

A tíz szűz

¹ „Akkor hasonlatos lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé. ² Öt pedig közülük eszes volt, és öt bolond. ³ Akik bolondok voltak, amikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat. ⁴ Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat is vittek magukkal az edényeikben. ⁵ Mivel pedig a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és elaludtak. ⁶ Éjfélkor pedig kiáltás hallatszott: Íme, jön a vőlegény! Jöjjetek elé! ⁷ Akkor felkeltek a szüzek mind, és elkészítették lámpásaikat. ⁸ A bolondok ezt mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk olajotokból, mert a mi lámpásaink ki fognak aludni. ⁹ Az eszesek pedig így feleltek: Nem lenne elegendő talán sem nekünk, sem nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. ¹⁰ Mikor pedig elmentek vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót. ¹¹ Később pedig a többi szűz is megjött, és ezt mondták: Uram, uram, nyisd ki nekünk. ¹² Ő pedig így felelt: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. ¹³ Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljön.

A talentumok

Lk 19,12-27

¹⁴ „Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akart kelni, hívatta szolgáit, és amije volt, átadta nekik. ¹⁵ Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek erejéhez képest, és azonnal útra kelt. ¹⁶ Az, aki az öt talentumot kapta, elment, kereskedett azokkal, és szerzett másik öt talentumot. ¹⁷ Ugyanígy, akié a kettő volt, az is másik kettőt nyert hozzá. ¹⁸ Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette urának pénzét. ¹⁹ Sok idő múlva pedig megjött a szolgáknak ura, és számadást tartott velük. ²⁰ Eljött az, aki az öt talentumot kapta, és hozott másik öt talentumot, és ezt mondta: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem azokon. ²¹ Ura pedig ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe. ²² Eljött az is, ki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, két másik talentumot nyertem rajta. ²³ Ura ezt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be uradnak örömébe. ²⁴ Eljött az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵ Ezért félelmemben elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe: Íme, itt van, ami a tied. ²⁶ Ura pedig így felelt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. ²⁷ El kellett volna helyezned pénzemet a pénzváltóknál, és én megjőve nyereséggel kaptam volna meg a magamét. ²⁸ Vegyétek el ezért tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van. ²⁹ Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. ³⁰ A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

Az utolsó ítéletről

³¹ „Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele a szent angyalok mind, akkor majd beül dicsőségének királyi székébe. ³² És eléje gyűjtenek minden népet, és elválasztják majd őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³ És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. ³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, Atyám áldottai, örököljétek ezt az országot, amelyet számotokra készített a világ megalapítása óta. ³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶ mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷ Akkor így felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna? ³⁸ Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? ³⁹ Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? ⁴⁰ És így felel a király majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek ezt eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg. ⁴¹ Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, átkozottak, az ördögöknek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre. ⁴² Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, ⁴³ jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. ⁴⁴ Akkor ezek is így felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked? ⁴⁵ Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel ezekkel a legkisebbek közül, velem nem cselekedtétek meg. ⁴⁶ És ezek elmennek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.“

Chapter 26

Jézus harmadszor szól szenvedéseiről

Mk 14,1-2; Lk 22,1-2; Jn 11,47-53

¹ Amikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, ezt mondta tanítványainak: ² „Tudjátok, hogy két nap múlva húsvétnak ünnepe lesz, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszítsék.“ ³ Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak. ⁴ És tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. ⁵ De ezt mondták: „Ne az ünnepen: nehogy zendülés legyen a nép között.“

Jézus megkenetése Betániában

Mk 14,3-9; Jn 12,1-8

⁶ Amikor Jézus Betániában, a poklos Simon házában volt, ⁷ odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástrom szelencéje volt, és ezt a fejére öntötte, amint az asztalnál ült. ⁸ Látva ezt tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a tékozlás? ⁹ Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és odaadhatták volna árát a szegényeknek.“ ¹⁰ Amikor ezt észrevette Jézus, ezt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem. ¹¹ Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. ¹² Mert amikor ő ezt a kenetet testemre öntötte, a temetésemre gondolva cselekedte azt. ¹³ Bizony mondom néktek, hogy ahol az egész világon prédikálják majd az evangéliumot, amit ez énvelem cselekedett, azt is hirdetik majd az ő emlékezetére!“

Júdás elárulja Jézust

Mk 14,10-11; Lk 22,3-6

¹⁴ Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment, ¹⁵ és ezt mondta: „Mit akartok nekem adni, ha én kezetekbe adom őt?“ Azok pedig harminc ezüstpénzt rendeltek neki. ¹⁶ És ettől fogva keresete az alkalmat, hogy elárulja őt.

Az utolsó vacsora

Mk 14,12-25; Lk 22,7-23; 1Kor 11,23-25

¹⁷ A kovásztalan kenyerek első napján odamentek Jézushoz a tanítványok, és ezt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti bárányt?“ ¹⁸ Ő pedig ezt válaszolta: „Menjetek el a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és ezt mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.“ ¹⁹ És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. ²⁰ Mikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel, ²¹ és amikor ettek, ezt mondta: „Bizony mondom néktek, közületek egy elárul engem.“ ²² És felettébb megszomorodva kezdték mindannyian kérdezni tőle: „Én vagyok-e az, Uram?“ ²³ Ő pedig így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴ Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna meg.“ ²⁵ Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és ezt mondta: „Én vagyok az, Mester?“ Ő ezt felelte: „Te mondtad.“ ²⁶ Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!“ ²⁷ Azután vette a poharat, és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸ mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. ²⁹ Mondom pedig néktek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újat iszom veletek Atyámnak országában.“

Az Olajfák hegyén

Mk 14,26-31; Lk 22,33-34

³⁰ És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹ Akkor ezt mondta nekik Jézus: „Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.« ³² De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.“ ³³ Péter pedig így felelt neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én soha meg nem botránkozom.“ ³⁴ Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.“ ³⁵ Péter ezt mondta neki: „Ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged.“ Hasonlóképpen szóltak a többi tanítványok is.

A Gecsemáné-kertben

Mk 14,32-42; Lk 22,39-46

³⁶ Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és ezt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.“ ³⁷ És maga mellé vette Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. ³⁸ Ekkor ezt mondta nekik: „Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt, és virrasszatok énvelem.“ ³⁹ És egy kissé előre menve, arcra borult, és így könyörgött: „Atyám! Ha lehetséges múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.“ ⁴⁰ Ekkor odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és ezt mondta Péternek: „Így nem bírtok velem virrasztani egy óráig sem? ⁴¹ Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.“ ⁴² Ismét elment másodszor is, és így könyörgött: „Atyám! Ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.“ ⁴³ És amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert elnehezedtek szemeik. ⁴⁴ Otthagyva őket ismét elment, és imádkozott harmadszor ugyanazokkal a szavakkal szólva. ⁴⁵ Ekkor odament tanítványaihoz, és ezt mondta nekik: „Aludjatok immár, és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezére adatik. ⁴⁶ Keljetek fel, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem.“

Jézus elfogatása

Mk 14,43-52; Lk 22,47-53; Jn 18,3-11

⁴⁷ Amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül, eljött a főpapoktól és a nép véneitől, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és fustélyokkal. ⁴⁸ Aki pedig őt elárulta, jelt adott nekik: „Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok el őt.“ ⁴⁹ És mindjárt Jézushoz lépve ezt mondta: „Üdvözlégy, Mester!“ És megcsókolta. ⁵⁰ Jézus pedig ezt mondta neki: „Barátom, miért jöttél?“ Akkor odamentek hozzá, kezeiket Jézusra vetették, és elfogták őt. ⁵¹ És íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtva kezét, szablyáját kirántotta, és a főpap szolgáját megcsapva, levágta annak egyik fülét. ⁵² Akkor ezt mondta neki Jézus: „Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. ⁵³ Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? ⁵⁴ De miképpen teljesednének be az Írások, hogy így kell lennie?“ ⁵⁵ Ugyanekkor ezt mondta Jézus a sokaságnak: „Mint valami latorra úgy jöttetek, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítva a templomban, és mégsem fogtatok el engem.“ ⁵⁶ Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.

Jézus a nagytanács előtt

Mk 14,53-65; Lk 22,66-71; Jn 18,12-14.19-24

⁵⁷ Azok pedig megfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. ⁵⁸ Péter pedig követte őt távolról, egészen a főpap pitvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa a dolgok végét. ⁵⁹ A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyítékot keresett Jézus ellen, hogy megölhessék őt, ⁶⁰ de nem találtak. Noha sok hamis tanú állt elő, mégsem találtak. Végül pedig előállt két hamis tanú, ⁶¹ és így szólt: „Ez azt mondta: Lerombolhatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.“ ⁶² És fölkelt a főpap, és ezt mondta neki: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?“ ⁶³ Jézus pedig hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki: „Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia?“ ⁶⁴ Jézus ezt felelte: „Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.“ ⁶⁵ Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt. Mi szükségünk van még bizonyítékokra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. ⁶⁶ Mit gondoltok?“ Azok pedig így feleltek: „Méltó a halálra.“ ⁶⁷ Akkor szembeköpték, és arcul csapták, néhányan pedig botokkal verték, ⁶⁸ és ezt mondták: „Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged!“

Péter megtagadja Jézust

Mk 14,66-72; Lk 22,54-62; Jn 18,15-18.25-27

⁶⁹ Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és ezt mondta: „Te is a galileai Jézussal voltál.“ ⁷⁰ Ő pedig mindenkinek a hallatára megtagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.“ ⁷¹ Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.“ ⁷² És ismét megtagadta, mégpedig esküvel: „Nem is ismerem ezt az embert.“ ⁷³ Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók mentek oda hozzá, és mondták Péternek: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárul téged.“ ⁷⁴ Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert.“ És a kakas azonnal megszólalt. ⁷⁵ És visszaemlékezett Péter Jézus szavára, aki ezt mondta neki: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“ És kimenve onnan keserves sírásra fakadt.

Chapter 27

Jézust átadják Pilátusnak

Mk 15,1; Lk 23,1; Jn 18,28-32

¹ Amikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. ² Megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

Júdás halála

ApCsel 1,16-20

³ Akkor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, ⁴ és ezt mondta: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.“ Azok pedig ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!“ ⁵ Ő pedig eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott, elment, és felakasztotta magát. ⁶ A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és ezt mondták: „Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vér díja.“ ⁷ Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a Fazekasmezőt, idegenek számára temetőnek. ⁸ Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig. ⁹ Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: „És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek.

         ¹⁰ És adták a Fazekasmezőért, amint az Úr rendelte nékem.“

Jézus Pilátus előtt

Mk 15,2-5; Lk 23,1-5; Jn 18,33-38

¹¹ Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Jézus pedig ezt mondta neki: „Te mondod.“ ¹² És amikor a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt. ¹³ Akkor ezt mondta neki Pilátus: „Nem hallod, milyen sok mindent vallanak ellened?“ ¹⁴ És nem felelt neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

Jézus és Barabbás

Mk 15,6-15; Lk 23,13-25; Jn 18,39-40; 19,4-16

¹⁵ Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarnak. ¹⁶ Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. ¹⁷ Mikor ezért egybegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?“ ¹⁸ Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kezére. ¹⁹ Amint pedig az ítélőszékben ült, küldött jött hozzá feleségétől, aki ezt üzente: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.“ ²⁰ A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. ²¹ A helytartó megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?“ Azok pedig ezt mondták: „Barabbást.“ ²² Pilátus ezt mondta nekik: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?“ Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!“ ²³ A helytartó ezután ezt mondta: „Mert mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig még inkább kiáltoztak: „Feszíttessék meg!“ ²⁴ Pilátus pedig látva, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti lássátok!“ ²⁵ Az egész nép ezt mondta: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon!“ ²⁶ Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy feszítsék meg.

Jézus megcsúfolása

Mk 15,16-19; Jn 19,1-5

²⁷ Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot. ²⁸ Levetkőztették, bíborpalástot adtak rá, ²⁹ tövisből font koronát tettek fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt, ezt mondva: „Üdvözlégy, zsidóknak királya!“ ³⁰ Amikor megköpdösték őt, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verdesték. ³¹ Miután megcsúfolták, levették róla a palástot, maga ruháiba felöltöztették, és elvitték, hogy keresztre feszítsék őt. ³² Kifele menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak, ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét. ³³ Amikor eljutottak arra a helyre, amit Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek, ³⁴ méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni. ³⁵ Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“ ³⁶ Azután leültek ott, és őrizték őt. ³⁷ Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“ ³⁸ Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől. ³⁹ Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva, ⁴⁰ és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“ ⁴¹ Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták: ⁴² „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. ⁴³ Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“ ⁴⁴ Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.

Jézus halála

Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30

⁴⁵ Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig. ⁴⁶ Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“ ⁴⁷ Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“ ⁴⁸ Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki. ⁴⁹ A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“ ⁵⁰ Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét. ⁵¹ És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek. ⁵² A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt. ⁵³ És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴ A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést, és amik történtek, igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!“ ⁵⁵ Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélődtek, akik Galileából követték Jézust, szolgálva neki. ⁵⁶ Ezek közt volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

Mk 15,42-47; Lk 23,50-55; Jn 19,38-42

⁵⁷ Amikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸ Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor megparancsolta Pilátus, hogy adják át neki. ⁵⁹ És magához vette József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba, ⁶⁰ és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment. ⁶¹ Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

A sír őrzése

⁶² Másnap pedig, amely péntek után következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, ⁶³ és ezt mondták: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra föltámadok. ⁶⁴ Parancsold meg ezért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az utolsó hitetés még gonoszabb lenne az elsőnél.“ ⁶⁵ Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogyan tudjátok.“ ⁶⁶ Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őrizet alá helyezték a sírt.

Chapter 28

Jézus feltámadása

Mk 16,1-11; Lk 24,1-12; Jn 20,1-18

¹ A szombat végén, a hét első napjára virradóan kiment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. ² És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úrnak angyala leszállt a mennyből, és odament, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra. ³ Tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. ⁴ Az őrök pedig a tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek, mint a holtak. ⁵ Az angyal pedig megszólalt, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. ⁶ Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondta. Gyertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. ⁷ És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott a halálból, és íme, előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.“ ⁸ És gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy megmondják tanítványainak. ⁹ Amikor pedig mentek, hogy megmondják tanítványainak, íme, szembejött velük Jézus, s ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!“ Azok pedig odamentek hozzá, megragadták lábait, és leborultak előtte. ¹⁰ Akkor ezt mondta nekik Jézus: „Ne féljetek, menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.“

Az őrség megvesztegetése

¹¹ Mialatt ők elmentek, íme, az őrségből bementek néhányan a városba, jelentettek a főpapoknak mindent, ami történt. ¹² És összegyülekeztek a vénekkel együtt, tanácsot tartottak, és sok pénzt adtak a vitézeknek, ¹³ és ezt mondták: „Mondjátok, hogy az ő tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták őt, amikor mi aludtunk. ¹⁴ És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük vele, és kimentünk titeket a bajból.“ ¹⁵ Azok pedig fölvették a pénzt, úgy cselekedtek, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind a mai napig.

Az apostolok kiküldése

¹⁶ A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. ¹⁷ Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig némelyek kételkedtek. ¹⁸ És akkor odament hozzájuk Jézus, és így szólt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹ Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ²⁰ tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!“