Song of Songs

Chapter 1

¹ Énekek éneke, mely Salamoné. ² Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; ³ A te drága kenetid jók illatozásra; ⁴ Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! ⁵ Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; ⁶ Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; ⁷ Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,

⁸ Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! ⁹ A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. ¹⁰ Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, ¹¹ Arany lánczokat csinálunk néked, ¹² Mikor a király az ő asztalánál ül, ¹³ [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, ¹⁴ [Mint] az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, ¹⁵ Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

¹⁶ Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, ¹⁷ A mi házainknak gerendái czédrusfák,

Chapter 2

¹ Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma. ² Mint a liliom a tövisek közt,

³ Mint az almafa az erdőnek fái közt, ⁴ Bevisz engem a borozó házba, ⁵ Erősítsetek engem szőlővel, ⁶ Az ő balkeze az én fejem alatt van,

⁷ Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

⁸ Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő, ⁹ Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

¹⁰ Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: ¹¹ Mert ímé a tél elmult, ¹² Virágok láttatnak a földön, ¹³ A fügefa érleli első gyümölcsét, ¹⁴ Én galambom, a kősziklának hasadékiban, ¹⁵ Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, ¹⁶ Az én szerelmesem enyém, és én az övé, ¹⁷ Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

Chapter 3

¹ Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, ² Immár felkelek és eljárom a várost, ³ Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:] ⁴ Alig mentem vala el azoktól,

⁵ Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

⁶ Kicsoda az, a ki feljő a pusztából, ⁷ Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja, ⁸ Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, ⁹ Hálóágyat csinált magának Salamon király ¹⁰ Oszlopait ezüstből csinálta, ¹¹ Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,

Chapter 4

¹ Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, ² A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához, ³ Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, ⁴ Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, ⁵ A te két emlőd [olyan,] mint két vadkecske,

⁶ Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok, ⁷ Mindenestől szép vagy, én mátkám, ⁸ Én velem a Libánusról, én jegyesem, ⁹ Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, ¹⁰ Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! ¹¹ Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, ¹² [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem! ¹³ A te csemetéid gránátalmás kert, ¹⁴ Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, ¹⁵ Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, ¹⁶ Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,

Chapter 5

¹ Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, ² Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, ³ [Felelék én:] Levetettem ruhámat, ⁴ Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, ⁵ Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, ⁶ Megnyitám az én szerelmesemnek; ⁷ Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik, ⁸ Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ⁹ Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,

¹⁰ Az én szerelmesem fejér és piros, ¹¹ Az ő feje, [mint a] választott drága megtisztított arany; ¹² Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok, ¹³ Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához, ¹⁴ Az ő kezei aranyhengerek; ¹⁵ Az ő szárai márványoszlopok; ¹⁶ Az ő ínye édességek,

Chapter 6

¹ Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,] ² Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, ³ A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, ⁴ Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, ⁵ Hatvanan vannak a királynék, ⁶ És az én galambom, az én tökéletesem, ⁷ Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, ⁸ A diófás kertekbe mentem vala alá, ⁹ Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem ¹⁰ Térj meg, oh Sulamit! ^{11 12 13}

Chapter 7

¹ Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, ² A te köldököd, mint a kerekded csésze, ³ A te két emlőd, [mint] két őzike, ⁴ A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; ⁵ A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, ⁶ Mely igen szép vagy és mely kedves, ⁷ Ez a te termeted hasonló a pálmafához, ⁸ Azt mondám: felhágok a pálmafára, ⁹ És a te ínyed, mint a legjobb bor,

¹⁰ Én az én szerelmesemé vagyok, ¹¹ No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, ¹² Felkelvén menjünk a szőlőkbe, ¹³ A mandragórák illatoznak,

Chapter 8

¹ Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,

² Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, ³ Az ő balkeze az én fejem alatt,

⁴ Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

⁵ Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,

⁶ Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, ⁷ Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

⁸ Kicsiny húgunk van nékünk,

⁹ Ha ő kőfal,

¹⁰ [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, ¹¹ Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, ¹² Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

¹³ Oh te, a ki lakol a kertekben!

¹⁴ Fuss én szerelmesem,