45. István és Fülöp

Egyik vezető az első egyházban egy István nevezetű férfi volt. Jó hírneve volt és telve volt Szent Szellemmel és bölcsességgel. István sok csodát tett és meggyőzően magyarázta hogy az embereknek hinni kell Jézusban.

Egyik nap, amikor István Jézusról tanított néhány olyan zsidó aki nem hitt Jézusban elkezdett vele veszekedni. Nagyon megharagudtak rá, és bemocskolták Istvánt a vallási vezetőknél. Azt mondták: "Hallottuk, hogy gonosz dolgokat szólt Mózesről és Istenről." Ekkor a vallási vezetők elfogták Istvánt majd a főpap és a többi zsidó vezető elé vitték, ahol még több hamis tanú hazudott Istvánnal kapcsolatosan.

A főpap megkérdezte Istvántól: "Igazak ezek a dolgok?" István a válaszában emlékeztette őket azokra a csodálatos dolgokra amiket Isten Ábrahám idejétől Jézusig cselekedett, és arra is, hogy Isten népe folyamatosan engedetlen volt. Azt mondta: "Ti keménynyakú és lázadó nép, mindig is elutasítottátok a Szent Szellemet, pont ahogyan az elődeitek is elutasították Istent és megölték a prófétáit. Ti azonban valami még durvábbat tettetek: ti megöltétek a Messiást!"

Mikor a vallásos vezetők ezt meghallották annyira megharagudtak hogy füleiket bedugva hangosan ordítottak. Kivonszolták Istvánt a városon kívülre és köveket kezdtek dobálni rá, hogy megöljék.

István haldokolva felkiáltott: "Jézus, vedd magadhoz szellememet." Ezután térdeire esett és ismét felkiáltott: "Mester, ne tulajdonítsd nekik e bűnt." Utána meghalt.

Egy Saul nevezetű fiatal ember megegyezett azokkal akik Istvánt megölték, hogy vigyázni fog a köntöseikre míg ők a köveket dobálják. Azon a napon Jeruzsálemben sokan elkezdték üldözni Jézus követőit, ezért a hívők elmenekültek más városokba. Mindezek ellenére mindenfelé amerre mentek Jézusról prédikáltak.

Az egyik tanítvány, Fülöp is egyike volt azoknak, akik elmenekültek Jeruzsálemből az üldöztetés alatt. Elment Samáriába ahol Jézusról prédikált és sokan üdvözültek. Aztán egyik nap Istennek egy angyala azt mondta Fülöpnek, hogy menjen el a pusztába egy bizonyos útra. Míg azon az úton ment Fülöp meglátott egy Etiópiából származó fontos hivatalnokot amint a hintóján utazott. A Szent Szellem azt mondta Fülöpnek, hogy menjen oda és beszéljen ezzel az emberrel.

Mikor Fülöp közeledni kezdett a hintóhoz hallotta, hogy az etióp Ézsaiás próféta könyvéből olvas. Azt olvasta: "Amint a juhot levágni viszik és amint a bárány néma nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. Igazságtalanul viselkedtek vele és nem tisztelték őt. Életét elvették tőle."

Fülöp megkérdezte az etióptól: "Érted is amit olvasol?" Az etióp azt válaszolta: "Nem, nem értem, hacsak nem valaki elmagyarázza nekem. Kérlek gyere ide és ülj mellém. Ézsaiás magáról vagy másvalakiről írta ezeket?"

Fülöp elmagyarázta az etióp férfinak, hogy Ézsaiás Jézusról írta azokat a szavakat. Fülöp más igéket is felhasznált arra, hogy elmondja neki a Jézusról szóló jó hírt.

Míg Fülöp és az etióp utaztak egy vízhez értek. Az etióp azt mondta: "Nézd, itt van a víz. Van valami akadálya annak hogy megkeresztelkedjek?", majd azt mondta a kocsisnak hogy állítsa le a hintót.

Lementek a vízbe mind a ketten és Fülöp megkeresztelte az etióp férfit. Miután kijöttek a vízből a Szent Szellem hirtelen elragadta Fülöpöt egy másik helyre, ahol folytatta és továbbra is Jézusról beszélt az embereknek.

Az etióp férfi boldogan folytatta az útját hazafelé mivel megismerhette Jézust.

Egy bibliai történet az Ap.Csel 6:8-8:5 és 8:26-40-ből